Az élet szép…is lehet ha akarod
Ha még nem tudod, melyik úton indulj el.
Ha már úton vagy, de akadályhoz
érkeztél.
Ha tudod, merre kellene menned, de nem
tudod hogyan.
Ha elég bátor vagy, hogy segíts magadon.
Júliusban induló nyílt csoportunkba azokat az
embereket várjuk, akik:
·
eredményesebben szeretnék képviselni magukat,
·
fejleszteni szeretnék kommunikációs és együttműködési készségeiket,
·
hatékonyabban szeretnék megoldani konfliktusaikat,
·
változtatni szeretnének életük irányán.
.
A csoporthoz való csatlakozást a
vezetőkkel való személyes találkozó előzi meg.
Csoportvezetők:
Karl Anikó, szociológus, szervezetfejlesztő, pszichodráma asszisztens
Morvai Csaba, közgazdász, pszichodráma asszisztens
Szupervizor: Zánkay András, kiképző pszichodráma vezető, szupervizor
Hely és Idő: A csoportüléseket havi egy nap szombaton vagy vasárnap
reggel 9-től 17 óráig tartjuk Budapest belvárosában.
További információk, érdeklődés és jelentkezés:
Karl Anikó, Tel.:70/451-6212, e-mail.:aniko.karl.pd kukac gmail.com
2013.06.12.
Anikó Karl
Olyan jó olvasni, ha mások is azon állásponton vannak, hogy élni itt-és-most tudunk, lehet, kell.
Ezért fontos és nagyon értékes mielőbb megtalálni azt, hogy ÉN ki is vagyok, MIT is szeretnék, HOGYAN szeretném, mert minden kapcsolatomat ezzel tudom még értékesebbé és tartalmasabbá tenni. Ha ÉN vagyok valaki, aki saját tartalommal és értékekkel bír, ezeket képviseli.
Mert abból tanultam eddig mindig a legtöbbet életemben, és azok a kapcsolataim a legtartalmasabbak, legértékesebbek számomra, ahol ezek a különbségek megjelentek, lehet, hogy néha küzdelmesek voltak, de mindkettőnket előre vittek.
Valamiféle Boldogság felé.
Én legalább is így élem meg.
És ezek most ennek a cikknek az olvasásakor jutottak eszembe.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130605/feldmar-andras-ido/
2013. május 06. 9:05
Aniko Karl
A Team Teaching-ről
Egyetemi éveim alatt a legemlékezetesebb óráim azok voltak, melyeket 3 tanár tartott, egyszerre, és arról szólt az óra, hogy ők kulturáltan, de vitatkoztak.
Merthogy az óra a Modernizációról szólt, a 3 tanár pedig 3 különböző tudomány szemszögéből vizsgálta a közös témát: egy történész egy közgazdász és egy szociológus próbálta a vitán keresztül megértetni velünk egy téma bonyolultságát, összetettségét, azt, hogy a különböző vélemény nem jelent rosszat vagy jót, csak azt jelenti, hogy rengeteg nézőpont van, és a rengeteg nézőpont ahhoz segít bennünket hozzá, hogy minél teljesebb mivoltában és összefüggéseiben lássunk rá a vizsgálat tárgyára.
Miért írom ezt itt most?
Mert sajnos ezután nagyon kevés alkalommal találkoztam hasonló oktatási módszerrel, és kevés alkalommal van lehetőség arra, hogy megtapasztaljunk valami hasonlót: hogy bántás, sértődés nélkül éljük át a nézőpontok sokféleségét és fájdalom nélkül tanulhassunk belőlük.
Pedig mennyire jó lenne, ha életünk néhány nehéz helyzetét megvilágíthatnánk ezekkel a sok irányból érkező nézőpontok fényével, netán még valamiféle készségünk is ki tudna alakulni arra, hogy ezt magunk is előidézzük?
A kellemes emléken túl azért jutott ez eszembe, mert ezt tudja a pszichodráma: sok fénycsóva sok szögből, amit aztán haza lehet vinni és ki lehet próbálni.
Régóta szeretem Háy Jánost.
Nagyon megradott egy vele készült interjúból az alábbi részlet, nagyon jól fogalmazza meg, hogy miért érdemes és fontos azzal foglalkozni, hogy az életem választásai valóban az enyémek-e...
"Van egy társadalmi kényszerűség, ami megköveteli tőled, hogy valamilyen legyél, és sajnos ezek a követelmények főleg külsőségekre vonatkoznak, úgymond az életed dizájnjára. Milyen az autód, milyen a lakásod, megtartod-e azokat a társadalmi elvárásokat, amiket. Nem baszod a szaros csizmát az asztalra, és nem fingasz a vasárnapi ebéd közben.
Simán elindulhatsz egy olyan úton, ami lehet, hogy nem a te utad, hanem az általános társadalmi értékrendet leképező út. Sikeres, gazdag akarsz lenni, hogy a közösség, ami körbevesz téged, pozitívan ítéljen meg, miközben elfelejted azt, hogy valójában van egy belső történetünk is, a személyiségünk folyamatos mozgásának a belső története, és te ezt simán feláldozod a külső elvárások oltárán. Rájönni 50 évesen, hogy ez a hamis áldozathozatal megtörtént, az elég szar dolog. Merthogy van-e még mód, s nem utolsósorban idő, hogy korrigáljunk! Legtöbbször hiányzik az erő, a belső akarat a korrekcióhoz, s akkor a váloztatásról lemondó ember elkezdi isteníteni a saját életútját, egyedülinek, kizárólagosnak és a legjobbnak minősíteni. A szembesülés helyett belefutnak egy újabb csapdába: teljesen belecsontosodnak a hamis döntések láncolatába, és végül úgy kerülnek majd a túlra át, hogy a hamisság szelencéje csak az utolsó pillanatban pattan fel, de akkor már tényleg késő."
Forrás:
http://konyves.blog.hu/2013/04/20/hay_janos_955
Nagyon megradott egy vele készült interjúból az alábbi részlet, nagyon jól fogalmazza meg, hogy miért érdemes és fontos azzal foglalkozni, hogy az életem választásai valóban az enyémek-e...
"Van egy társadalmi kényszerűség, ami megköveteli tőled, hogy valamilyen legyél, és sajnos ezek a követelmények főleg külsőségekre vonatkoznak, úgymond az életed dizájnjára. Milyen az autód, milyen a lakásod, megtartod-e azokat a társadalmi elvárásokat, amiket. Nem baszod a szaros csizmát az asztalra, és nem fingasz a vasárnapi ebéd közben.
Simán elindulhatsz egy olyan úton, ami lehet, hogy nem a te utad, hanem az általános társadalmi értékrendet leképező út. Sikeres, gazdag akarsz lenni, hogy a közösség, ami körbevesz téged, pozitívan ítéljen meg, miközben elfelejted azt, hogy valójában van egy belső történetünk is, a személyiségünk folyamatos mozgásának a belső története, és te ezt simán feláldozod a külső elvárások oltárán. Rájönni 50 évesen, hogy ez a hamis áldozathozatal megtörtént, az elég szar dolog. Merthogy van-e még mód, s nem utolsósorban idő, hogy korrigáljunk! Legtöbbször hiányzik az erő, a belső akarat a korrekcióhoz, s akkor a váloztatásról lemondó ember elkezdi isteníteni a saját életútját, egyedülinek, kizárólagosnak és a legjobbnak minősíteni. A szembesülés helyett belefutnak egy újabb csapdába: teljesen belecsontosodnak a hamis döntések láncolatába, és végül úgy kerülnek majd a túlra át, hogy a hamisság szelencéje csak az utolsó pillanatban pattan fel, de akkor már tényleg késő."
Forrás:
http://konyves.blog.hu/2013/04/20/hay_janos_955
Nagyon tisztelem Bagdy Emőkét, bölcsességéért, hatalmas tudásáért, ember szeretetéért, kemény munkájáért.
Legutób is ezt olvashattuk tőle pl. a Facebook-on a Nyitott Akadémia bejegyzésében.
"Nagyon érdemes fejleszteni, izmosítani magunkban azt a képességünket, hogy kívülről és bizonyos távolságot teremtve rá tudjunk tekinteni életünk fájdalmas eseményeire. Ilyenkor szempontváltás történik, amit a pszichológia átkeretezésnek nevez.
Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos helyzetben voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé."
Prof. Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz
Ez egy igaz, bölcs megállapítás, megnyugtathat minket az adott napra: lám, ma is olvastam valami bölcset, amivel egyet is értek, én is így gondolom.
De vajon mit kell NEKEM ahhoz tennem, hogy a megértésben, az önmagamra való rálátásban ide jussak? Mi segít engem, Téged? Hogyan tudjuk mi átkeretezni azt, amit kell? Ez tényleg ilyen egyszerű? Elolvasom - megértem - alkalmazom?
Különböző kultúráknak különböző eszközei, módszerei vannak erre: ezt segíti a meditáció, az elvonulás, a különböző szellemi gyakorlatok.
És igen, azért idéztem ezt a pár sort itt ebben a blogban, mert a "szerepcsere" technikáját alkalmazva a Pszichodráma is nagyon hékonyan segít bennünket pl. abban, hogy több különböző szempontból lássunk rá adott helyzetekre, magunkra, és ezáltal legyen egy teljesebb, objektívebb megértésünk.
Kellemes szemlélődést!