Pszichodrámáról

Szociometria - Pszichodráma:

Egyének és Hálózataik

A megismerés és eredményes fejlesztés eszközei

Jacob L. Moreno fogalmazta meg nem csak a szociometria alapgondolatát, hanem a pszichodráma és a szociodráma alapjait is letette – egy összefüggő gondolati rendszerben - melyet felesége Zerka Moreno és tanítványai fejlesztettek és fejlesztenek tovább illetve alkalmaznak a gyakorlatban az élet számos területén, követve az alapítót, aki szerint „egy valóban hasznos eljárás célpontja nem lehet kevesebb, mint az emberiség egésze”.  

MILYEN IS A PSZICHODRÁMA?

Cselekvő

            A pszichodráma csoportos önismereti-önfejlesztő pszichoterápiás módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán alapul. Alapgondolata, hogy a spontaneitás és a kreativitás a cselevésbe ágyazottan érvényesül, és ezen keresztül képes az egyén a helyzetet átélni, az érzelmeket befogadni és jelenlegi állapotán aktívan változtatni.

Társas

            A pszichodráma az embert, veleszületetten társas lénynek tekinti és a személyes külső és belső történéseket azzal a társas közeggel való kölcsönhatásban vizsgálja, amelyben él.  Az egyént nem önmagában, hanem szociális atomjával együtt tartja a legkisebb vizsgálható egységnek, ebbe tartoznak bele azok a legfontosabb kapcsolatok, melyek az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlenek. A szociális atom hiányai, diszfunkciós működési mechanizmusai a személyiségfejlődés zavaraihoz vezetnek, melyek ismétlődően megjelennek az egyén társas kapcsolataiban, életvezetésében és választásaiban. A pszichodráma felfogásában a betegség tulajdonképpen az „egész”-ség hiánya és ennek az egész, harmonikus állapotnak az elérését tűzi ki célul.

Aktuális, Személyes, Fejlesztő

            A pszichodráma ülés az itt és most valóságában zajló társas helyzet, mely mindig a csoporttagok aktuális lelkiállapotától, élethelyzetétől, az őket foglalkoztató kérdésektől, történetektől függ, ily módon nincs előre meghatározva. A csoporttagok megérkezését, önmagukra és egymásra való hangolódását egy bejelentkező kör szolgálja, amely után játék következik. A pszichodramatikus játék egy körülhatárolt térben, a színpadon történik. A színpad „mintha-valósága” ad teret a játék főszereplőjének – dramatikus szóhasználattal a protagonistának – hogy a benne rejlő feszültségeket, konfliktusokat dramaturgia segítségével, a csoporttagok közreműködésével megjelenítse. A színpadon a protagonista újrajátszhatja fontos életeseményeit, rosszul kezelt helyzeteit. Megjelenítheti kapcsolatai rendszerét, kockázatmentesen kipróbálhat különféle szerepeket, új viselkedésmódokat, melyeket a való életben nincs lehetősége, bátorsága megtenni. Alkalma nyílik egy adott helyzetet több nézőpontból is megnézni, közelebb kerülve saját és mások indítékainak, érzéseinek, belső valóságának megértéséhez. A játék során tapasztaltak beépülését, feldolgozását a csoporttagoknak a játék alatt megélt érzéseinek megosztása segíti.

KIKNEK AJÁNLJUK?

Az induló önismereti csoport témája egyénnek és környezetének kapcsolata.

Olyan kérdésekre keressük a személyes válaszokat és megoldásokat, mint:

ñ  Milyenek személyes kapcsolataim, viszonyaim?

ñ  Hogyan működöm különböző csoportokban, helyzetekben?

ñ  Mivel vagyok elégedett, mivel nem?

ñ  Mit tehetek azokkal, melyekkel nem vagyok elégedett?

ñ  Mi az én részem ezekben?

ñ  Miben lehetek jobb, eredményesebb?

ñ  Abbahagyhatom-e nem kívánt működéseimet, viselkedésemet, szokásaimat?    

ñ  …

            Olyan résztvevőket várunk, akik aktívan szeretnének tenni saját fejlődésükért. A dráma alapja a cselekvés: itt nem elmeséled az életed. Úgy beszélsz és cselekszel, mintha minden épp most történne. Mert valódi, szabad létezés csak a jelenben történik. Az életed színpadán te döntöd el, mi leszel: passzív néző, vagy rendező és főszereplő.